Oláh Gedeon 

 

Tudtam, hogy mindenki bűnös, és csak reménykedtem abban, hogy én is elég jó vagyok ahhoz, hogy Isten tetszését elnyerjem. 31 éves koromban viszont szembekerültem a Biblia igazságával miszerint az Efézusbeliekhez írt levél 2:8-9-ben világosan az található:  „Mert kegyelemből, van üdvösségetek, hit által és ez nem tőletek van, Isten ajándéka, nem cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék.” és a Rómabeliekhez írt levél 5:12 szerint: „Az Isten a mihozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk Krisztus értettünk meghalt”. Rá kellett jönnöm, hogy én is bűnös vagyok, és utam így a Pokol felé tart, és szükségem van Jézus bűnbocsánatára, aki értem is meghalt a keresztfán, és magára vette az én bűneim büntetését is.

Kértem imában Jézust, hogy bocsássa meg a bűneimet, és legyen az én személyes Megváltóm, ezáltal elfogadva hit által Isten ajándékát, az örök életet. Ez megtörtént, és most már nem magamban, az én jóságomban bízok, hanem Isten kegyelmében, ami által biztosítva van az örök életem. Sok bizonytalanság van ebben az életben, de azt az egyet tudom, hogy örök életem van, Jézus Krisztus kereszten történt váltsághalála miatt, amit én elfogadhattam Isten kegyelméből.

Ezt az egyetlen kiutat és megoldást a kárhozatból szeretném tudatni az emberekkel, – különösen azokkal, akik még csak magukban, vagy csupán a vallásban bíznak, mint ahogyan én is tettem sok éven át -, erre tettem fel egész életemet. 

A megoldás Isten Igéjéből még ma is elérhető, amíg élünk. Jézus mondja: „Én vagyok az Út az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához csakis Énáltalam.” (János evangéliuma 14:6). Tehát keresztyénnek lenni nem vallásosságot jelent, nem is egy egyházhoz, felekezethez való tartozást, hanem személyes kapcsolatot Istennel.

Jézus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok, és megterheltettetek, és én nyugalmat adok lelketeknek.” (Máté evangéliuma 11:28)

---

Oláhné Joli

Egészen 13 éves koromig azt gondoltam, hogy ezáltal és a szüleim révén rendben vagyok Istennel és elég jó vagyok ahhoz, hogy kiérdemeljem az üdvösséget, ha valamikor véget érne életem. Egy igehirdetés során azonban egyszercsak tudatosult bennem, hogy ez nem így működik: Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei! Felismertem, hogy személyes kapcsolatom kell legyen Istennel.

Bennem sem volt soha kétség Isten létezése felől, de nekem csak egy általános elképzelésem volt Róla. Rádöbbentem arra, hogy én is bűnös vagyok, hiába nem raboltam bankot, Jézus Hegyi beszéde alapján (Máté 5:17-48) mindannyian bűnösök vagyunk, hisz a Törvényt lehetetlen betartani. Megértettem, hogy „A bűn zsoldja a halál, de az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet” (Róma 6:23). „Valakik pedig befogadák Őt hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek…” (János evangéliuma 1:12). Tudtam, hogy mindez nekem szól, és imában kértem Jézust, hogy bocsássa meg a bűneimet, és legyen az én személyes Megváltóm. Nem értettem még mindent, csak tudtam, hogy akartam ezt az örök életet, és azt is, hogy nem tudok elég jó lenni, hogy kiérdemeljem azt.

A Bibliát olvasva egyre jobban ismerem meg Jézust azóta is, melybe az is beletartozik, hogy az Ő gyermekeként tudom, hogy életutam a Menny felé tart, folyamatosan tanít és éltet, hisz Ő maga az Élet. Ez az áldott békesség és nyugalom van szívemben azóta is, mert ezt semmilyen körülmény nem veheti el tőlem. Ez egy óriási kincs amihez fogható semmi sincs.

„A jó hír csak akkor jó hír, ha valaki időben meghallja azt.” (Carl F. H. Henry)